"Álmodtam egy világot magamnak Itt állok (ülök) a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni..."

Móricka az anyjával sétál, egyszer csak meglátnak egy lovat álló farokkal. - Anyu! Mi az a ló lába közt? - Izé... semmi. Néhány nap múlva Móricka az apjával sétál és ugyanaz a ló kerül a szemük elé, ismét aktív állapotban. - Apu! Mi az az izé a ló lába közt? - Hát, izé... anyád mit mondott? - Azt, hogy semmi. Mire az apa büszkén: - Anyád el van kényeztetve!

Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte a gyülekezetet: - Mindannyian megbocsátottatok az ellenetek vétkezőknek? Mindenki buzgón bólogatott, kivéve hátul egy idős hölgyet. - Kovács néni!? Ön nem bocsát meg!? - Ó, hát nekem nincs egyetlen ellenségem sem. - Hát ez csodálatra méltó! Megkérdezhetem, mennyi idős is ön? - 97 múltam ... - Kedves asszonyom, megkérem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, és mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem! A néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott: - Túléltem a kis geciket.